A fejlődő országok klímavédelmi kiadásai finanszírozásának ígéretes módja lehet a szolidaritási illetékek alkalmazásának kiterjesztése. Ezek olyan, a szén-dioxid-kibocsátásra és gazdasági tevékenységekre kivetett globális illetékek, amelyekből származó bevételeket a fejlődő országoknak juttatják. Ezen megoldások kiterjesztése hatalmas előnyökkel járna.
A világ válaszúthoz érkezett: az egyik út a még nagyobb mértékű globális széttöredezettséghez és a válságok elmélyüléséhez vezet, a másik pedig esélyt kínál az egyes országok egyéni, illetve közös jólétének elérésére a közös problémák közös megoldásain keresztül. Bár egyértelmű, melyik utat kellene választani, ennek a döntésnek az eredménye attól függ, hogy képesek leszünk-e a meglévő nemzetközi intézmények átalakítására. A kétrészes cikk első része főként az IMF-et, kisebb részben a Világbankot övező problémák azonosításáról szólt, míg ebben a második részben a szerzők a nemzetközi rendszer és intézményei átalakításának általuk kívánatosnak tartott módját (az ötödik világrendre való átállást) mutatják be.
A világ válaszúthoz érkezett: az egyik út a még nagyobb mértékű globális széttöredezettséghez és a válságok elmélyüléséhez vezet, a másik pedig esélyt kínál az egyes országok egyéni, illetve közös jólétének elérésére a közös problémák közös megoldásain keresztül. Bár egyértelmű, melyik utat kellene választani, ennek a döntésnek az eredménye attól függ, hogy képesek leszünk-e a meglévő nemzetközi intézmények átalakítására. A kétrészes cikk első része főként az IMF-et, kisebb részben a Világbankot övező problémák azonosításáról szól.
Nemzetközi gazdaságpolitikai célként a hiperglobalizáció nagyrészt azon bukott meg, hogy támogatói arra törekedtek, hogy túlszabályozzák a határokon átnyúló hatásokkal járó nemzeti intézkedéseket. Sokkal jobb megközelítés lenne, ha csak azokra az intézkedésekre összpontosítanának, amelyek egy adott ország számára úgy biztosítanak előnyöket, hogy az teljes mértékben más országok kárára valósul meg.
Az amerikai elnökválasztási verseny véghajrájában Donald Trump és Kamala Harris egymással versengő terveket hangoztat azzal kapcsolatban, hogy középosztálybeli munkahelyeket hoznak létre a felsőfokú végzettséggel nem rendelkező munkavállalók számára a feldolgozóipar újjáélesztésével. A két elnökjelölt azonban nemcsak a választópolgárok egy letűnt korszak iránti nosztalgiájára játszik, hanem figyelmen kívül hagyja azt is, hogy a feldolgozóipar jelenleg a növekedés és a lehetőségek forrásaként kisebb (az idők folyamán lecsökkent) szerepet játszhat.
Íme egy egyszerű jóslat: a brit pénzügyminiszter, Rachel Reeves október 30-án bemutatandó költségvetési tervezete szinte senkinek sem fog tetszeni. A londoni kormány első jelentős költségvetési kezdeményezését mégsem ezek alapján kell értékelni, és az azt kidolgozókat sem aszerint kell megítélni, hogy képesek-e megfelelni a velük szemben támasztott összes elvárásnak. Ha ezt tennék, annak legvalószínűbb eredménye csalódást keltő növekedési adatok és pénzügyi instabilitás lenne.
Vlagyimir Putyin Ukrajna elleni háborújának harmadik évfordulójához közeledve az orosz gazdaságot érintő pénzügyi, technológiai és demográfiai nehézségek súlyosabbak, mint ahogy azt általában gondolják. Ellentétben azzal, amit a Kreml szeretne elhitetni, az idő nem Oroszország kezére játszik.
Az Európai Uniónak van talán a legnagyobb szüksége az intézményrendszer átalakítására, hogy reagálni tudjon a jelenlegi polikrízisre. Megfelelő háttérrel rendelkezik is ahhoz, hogy ezt a folyamatot megvalósítsa. A döntő tényező a világos jövőkép kialakítása, az együttműködés kulcsfontosságú területeken történő elmélyítése, valamint egy alapvetően új szervezeti keretrendszer létrehozása lesz.
Az elmúlt években a nyugati elemzők egyre inkább hazai kérdésként kezelték az egyenlőtlenséget. Bár erős érvek szólnak a fejlett országok szociális hálóinak megerősítése mellett, a kérdés ezen felfogása figyelmen kívül hagyja a világszerte még mindig mélyszegénységben élő több százmillió ember sorsát.
Az amerikai demokratáknak ahelyett, hogy cinikusan elfogadják a szabadkereskedelem kérdése ellen kialakuló új konszenzust, inkább őszintébb vitát kellene folytatniuk a kérdésről, és ennek megfelelően kellene kialakítaniuk saját politikai javaslataikat. Ha hagyják, hogy a vámok új normává váljanak, azzal gazdasági – és potenciálisan geopolitikai – katasztrófát idéznek elő.
Mario Draghi jelentése az európai gazdaság helyzetéről egyfajta ébresztőnek számít. De vajon az európai döntéshozók meghallják-e Draghi jelzését, vagy megnyomják a szundi gombot?
Egy olyan Amerikában, ahol a vagyon egyre inkább a társadalmi státusz elsődleges forrásává vált, a milliárdosokat olyan zseni vállalkozóknak tartják, akik a kreativitás, a merészség, az előrelátás és a szakértelem egyedülálló szintjével rendelkeznek a legkülönbözőbb területeken. Pedig nyilvánvalónak kellene lennie, hogy a vagyon az érdemek és a bölcsesség gyenge mércéjének tekinthető.
A II. világháborút követő 30 évnyi gazdasági növekedés után az európai döntéshozók elmulasztották létrehozni a diszruptív innovációt elősegítő intézményeket és politikát. Európának most sürgősen új gazdasági doktrínára és reformprogramra van szüksége, különben továbbra is lemarad az Egyesült Államokhoz képest.
Huszonkét, pénzügyi nehézségekkel küzdő ország (köztük Pakisztán és Ukrajna) az elmúlt években a Nemzetközi Valutaalap (IMF) legnagyobb nettó bevételi forrásává vált, a befizetések meghaladják az IMF működési költségeit. A jól működő nemzetközi pénzügyi rendszer jelentette globális közjó biztosításával megbízott intézmény gyakorlatilag arra kéri azokat az országokat, amelyek alig tudják kifizetni saját tartozásaikat, hogy a világ többi része helyett is állják a cechet.
Vlagyimir Putyin orosz elnök mindig is egy világos eszkalációs mintát követett: egy ideig ellenáll a növekvő nyomásnak, de végül elszakad nála a cérna. Ez azt sugallja, hogy azon döntését, miszerint nem reagál erőteljesen az oroszországi kurszki régióba történő ukrán betörésre, nem szabad annak bizonyítékaként tekinteni, hogy a Putyin által hangoztatott „vörös vonalak” csupán blöffnek tekinthetők.
A kínai-amerikai kapcsolatokban tapasztalható mélyülő törésnek messzeható következményei vannak, mivel a világ legsürgetőbb gazdasági problémái közül számos csak mindkét ország közreműködésével oldható meg. A globális kihívások kezeléséhez pedig elengedhetetlen a két gazdasági hatalom aktív együttműködése.
Cikkünk folyamatosan frissül.
A brit hadsereg jövő nyártól készenlétben tart egy alakulatot Észtország védelmére.
24 óra alatt 15 légicsapás érte a régió településeit.
A most futó pályázatok 260 milliárddal támogatják az energiatárolók telepítését.
Megérkeztek a 2025-ös extraprofitadó részletei.
Megérkezett a Préda, a Portfolio kiberbűnügyi podcastjének második epizódja.
Az eszkaláció lépéskényszerbe hozta a honvédelmi minisztériumot.
